Álmodozó

"...Mit csinálsz?
- Álmodok.
- Ébren?
- Ébren.
- Úgy nem lehet.
- Én tudok.
- Hogyan?
- Azt nem tudom, de nekem megy.
- Miről álmodsz?
- Mindenről ami jó.
- Például?
- Egy tökéletes világról.
- És mire jó ez?
- Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.
- Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?
- Nem, csak nem mindig vagyok boldog.
- De hát mindig vidámnak látszol!
-Te úgy látod.
- Az, hogy lehet?
- Mert azt akarom, hogy úgy lásd.
- És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?
- Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba..."

A fenti írást a neten találtam.
Valami van benne, ami miatt megmaradt bennem.
Ébren álmodni. Álmodozni. :)
De jó is volt fiatalon.

Aztán mindig akadt egy komolyabb lélek a közelben, egy felnőtt, aki egy mondattal visszarántott a valóságba. Talán a sok megvalósulatlan vágy ezért nem teljesedhetett be. Nem maradt időnk végig vinni az álmodozást. Vajon mi lett a vége? ....