Március 15.

Ünnep nap.
Tegnap óta esőtől a jégig minden fajta csapadékot produkált az időjárás.
Nem is tudja milyen jót tett ezzel a Magyaroknak.
(persze csak az ünnep szempontjából!)
Végre nem a politikáról szól ez a nap! Na, végre!
Nincsenek tüntetések, nem a randalírozó tömeg képe megy a tv-ben..

A másik oldalon meg sajnálkozást ébreszt.
A sok ember, aki a havas, jeges utakon ragadt.
Sajnálat és szomorúság.
Meg mérges vagyok, ha arra gondolok, hogy már jó előre jelezték a médiában,
ítélet idő várható. Rengetegen figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetést.

Most komolyan. Miért kell elindulni, ha ezt tudja?
Kocsiba ülnek takaró, étel és ital nélkül, sőt, gyerekekkel.
Vagy ezek az emberek szuper képességűeknek hiszik magukat?
Esetleg úgy érezték, hogy ez megint csak egy felfújt hír, őket úgy sem érinti?
Mióta az eszemet tudom, nem emlékszem ilyen hírekre.
"körülbelül 40 autó rohant egymásba"
Elképesztő!
Mikor egy autó vezetőnek azt mondják 0 méter a látó távolság
akkor vajon mennyivel közlekedik? 60-al? 40-el? 20-al?
Külföldi el sem indul.
Na de egy Magyar? Ó, annak nincs akadály. (Max. összetöri a kocsit, de ő sérthetetlen. Meg sem fordul a fejükben, hogy baja lehet. Az meg pláne nem, hogy másokat sodorhat bajba.)
Talán nincs egy benzinkút sem az utak mentén, hogy félre állva ott várja meg, míg járhatóvá teszik az utakat?
Mondjuk az erős széllel akkor sem biztos, hogy birkózni kellene...

Vajon kik indultak útnak most?
-Aki munkából megy haza. Bosszankodnak, hogy a főnökség nem tudta volna elengedni őket egy-két órával hamarabb. Nem gondoskodnak a munkásaikról. Csak a termelés a fontos nekik.
Bosszantó a tehetetlenség érzése.

-A főnök is útra kelt párjával. Ők persze más céllal. Oda kell érnie x,y településre, már kifizette a wellness hétvégét. Nem mehet kárba a pénze. ...Lehet nem is a felesége ül mellette.
Jövő héten megint a fárasztó munka helyén kell helyt állnia. Szegény ember.
Monoton az élete, a munkásai is folyton bosszantják kéréseikkel...

-A család is útra kelt vajon? A nagyszülőket, rokonokat meglátogatni?
A szülők talán jobban érzik a felelősséget. Talán többen nem indultak el.
Akik mégis, azok most nagyon gondterheltek a döntéseik miatt.

-A diákok is elindultak haza. Talán szerencséjük volt és még csütörtökön haza értek.
Biztos akadt aki nem jutott haza. Talán egy átmeneti szálláson kell várnia.
Szüleik aggódnak értük...

Sokféle embert tesz próbára az élet.
Ha másképp nem megy az időjárással.

Meg persze ott vannak az elzárt települések.
Talán 2-3 napig ki bírják.
Aggódva figyeljük őket.

Gondolat indító események ezek.
Sokan sajnos ilyenkor is csak keseregnek.

Nehezen szánják rá magukat arra, hogy egy kis időre
megálljanak és elgondolkozzanak a dolgokon.
Minden esemény, ami az életünkben bekövetkezik, vagy az utunkba akad,
addig ott is marad, míg nem dolgozzuk fel.
Dolgozni kell vele. Fejben.

Átgondolni a történéseit az adott eseménynek.
Úgymond, feldolgozni.
Ez olyan, mintha az ételt rágás nélkül akarnád lenyelni.
Nem lehet. Meg kell rágni, hogy le tudd nyelni.
Az dolgokat is végig kell gondolni, hogy fel tudd dolgozni.
Ha nem tudod túltenni magad valamin, az ott marad
az életedben. Többnyire valamilyen betegség formában jelentkezik.

Ha teheted most adj magadnak időt.
Hunyd le a szemed kicsit és lélegezz. Figyeld a gondolataidat.
Minden kérdésedre megvannak már a válaszok.
Bízz magadban és a teremtésben.